Magyar Néprajz · Kézművesmesterségek
Bognár —
a fa, a forma
és a precízió mestersége
Évszázadokon át a bognárok — más nevén kerékgyártók vagy kerekesek — kéziszerszámokkal és mértani pontossággal formálták azt a kereket, amely mozgásba hozta a paraszti gazdaságot, a kereskedelmet és egész Európa közlekedését.
1360
Kerekes — első írásos adat
1493
„Kocsi" szó első hiteles adata
54
Önálló bognárcéh az országban
10/12
Küllők száma kerékegységenként
40%
Bognár részaránya a kocsi árából
01 — Vizuális bontás
A fa kerék anatómiája
A hagyományos szekérkerék négy fő elemből áll — mindegyikhez más fafajta, más szerszám és más mesterségbeli logika kellett. Vidd az egérmutatót a kártyákra, hogy a diagram kiemelje az egyes részeket.
Kerékagy (Hub)
A kerék középpontja, amelyet faesztergán formáltak hengeresre. Az agyba verték a küllőcsapokat és itt kapott helyet a tengely csapágyazása, az ún. „puska".
Küllők (Spokes)
Szálán hasított akácfából, sablon szerint faragott rúdelemek. Kerekenkénti számuk 10 (első) vagy 12 (hátsó kerék), amelyeket a kerékszékben vertek be az agyba.
Keréktalpak (Felloes)
6 ívelt fa szegmens alkotja a talpgyűrűt. Forrázással és melegítéssel hajlított görbületű talpakat kalapáccsal verték a küllők bokáira, majd citlinggel simították belső élüket.
Abroncs (Iron tire)
A kováccsal közös munka: felhevített vasgyűrű, amely ráhúzva és vízzel hűtve feszesen a fára szorult. Beküllőzés előtt a kovács már az agyon is felhúzatta a két agykarikát, hogy a fa meg ne repedjen.
02 — Munkafolyamat
A bognármunka tíz fázisa
A mesterek több vidéken a kocsi famunkáját tíz részre osztották — és a munkát legtöbb helyen a kerekek elkészítésével kezdték. Az érlelt faanyagtól a kovács üllőjéig az egész folyamat hónapokat vehetett igénybe.
1–2. rész
Faanyag kiválasztása és érlelése
Csak több éve kivágott, légszáraz fából készült szekér. A kérgét fejszével bevagdalták, hogy gyorsabban száradjon. A legjobbnak tartott fa északi fekvésű helyről, télen (december–január) és holdtöltekor vágott volt — így nem eszi meg a szú.
3–4. rész
Kerékagy esztergálása és kifúrása
Az agyat lábbal hajtós vagy kézi, lendkerekes esztergán formálták hengeresre. Akácból készültnél előbb több óráig főzték, hogy megpuhuljon — így a küllők jobban szorultak. A fúráshoz 2–3 emberre volt szükség: egy ráült a fúró hosszú nyelére, a többi hajtotta.
3–4. rész párhuzam
Küllők faragása vonószéken
Szálán hasított akácfából, sablon nyomán faragták a küllőket vonókéssel a faragószéken. Esztergálás után megjelölték, majd fülesvésővel vésték ki a küllőcsapok helyét az agyban.
5–6. rész
Talpak hajlítása és beküllőzés
A 6 keréktalpat forrázással vagy kemencével puhították, majd kalapáccsal verték a küllők bokáira (talpalás). A belső éleket vonókéssel lefaragták, citlinggel simították. A küllőzés a kerékszéken történt és nagy gondosságot igényelt.
7–9. rész
Kocsitest összeállítása
A négy kerék után következett a két kocsioldal, az első és hátsó saroglya, a kocsi eleje és hátulja — majd a 4 lőcs, a hámfák és a rúd. Az igényes mester ezután még legalább két hónapig hagyta száradni az összeillesztett farészeket.
10. rész — záróaktus
Vasalás / Pántolás (a kovácscsal)
Évtizedekre szóló bognár–kovács munkakapcsolat eredménye: a felhevített vasabroncsot ráhúzták a talpakra, vízzel hűtve feszesen rászorult. Az új kocsi árának 40%-a a bognárt, 60%-a a kovácsot illette.
03 — Precíziós eszközök
A bognárműhely ikonikus szerszámai
Minden szerszám egyetlen műveletre lett kihegyezve — a nagyoló faragástól a mikronpontosságú illesztésig. A mesterek ezeket örökölték, idős mestertől vásárolták, vagy maguk faragták — és véséssel díszítették.
Vonókés
Két kézzel húzott penge a faragószéken. A küllők formázásának legfontosabb kéziszerszáma — „kézvonó" vagy „szijókés" névvel is illették.
Bakfúró
Hosszú nyelű csigafúró a kerékagy küllőfészkeinek és a tengelyfuratnak kifúrásához. Használatához 2–3 ember szükségeltetett.
Bognárfejsze
A topor rokona: rövid, egyoldalasan élezett fejsze. Rönkök durva kinagyolásától a talpfák és saroglyák formázásáig mindenre alkalmas volt.
Vágókörző
Kétlábú körző a kerék átmérőjének, a küllőosztásnak és az illesztési pontok pontos kijelölésére. A mértani pontosság alapeszköze.
Szélezőgyalu
Kézi gyalu a talpszegmensek és felületek élének egyenesítésére — a tökéletes, hézagmentes illesztés előfeltétele.
Rásztoly / Citling
Görbe pengéjű finomító simítókés. A citlinggel simították le a keréktalpak belső éleit beküllőzés után — az utolsó finomítás a fa szerkezet összezáródása előtt.
04 — Kutatási adatok
Anyagok, méretek és számadatok
Hét magyarországi gyűjtőponton végzett kutatás és a Céhkataszter adatai alapján — forrás: Magyar Néprajz III.
Fafajták alkatrészenként — 7 gyűjtőpont összesítője
Kerékagy
Szilfa
Mind a 7 kutatóhely szinte kizárólag szilfát tartott legalkalmasabbnak — szükségből kőrisből, cserből vagy akácból.
Küllő
Akácfa
6 helyen akácfát jelöltek meg — szálán hasítva, sablon után faragva. Kemény, hajlékony, szívós és könnyen beszerezhető volt.
Keréktalp
Kőris / Bükk
Kőris 5 helyen, bükk 2 helyen — természetes görbületű, jól hajlítható fák. Ahol elérhető volt, akácot is alkalmaztak.
Rúd / Nyújtó
Bükk / Nyír
A hosszú rudat nyírből, nyárból vagy bükkből készítették — rugalmas, de nem törékenyen kemény fa kellett.
Mértékek és számok
küllő / kerék
Első kerék 10, hátsó 12 küllős (pl. Sárrétudvari)
talp / kerék
Hat ívelt szegmens alkotta a talpgyűrűt
coll — kerékagy hossza
A szekér jellegétől függően; 1 coll ≈ 2,6 cm
≈ 31 cm
A parasztfaragók hagyományos hosszmértéke (= 12 coll). A szekér hosszát sukkban mérték: 9–13 sukk
Céhes statisztikák
54 + 73
Önálló kerékgyártócéh + kovácsokkal közös céh (Céhkataszter adatai)
3 007
Háziiparszerűen dolgozó bognárcsalád — 273 községben (Gaul, 1902)
1872
A céhrendszer megszűnése — ettől fogva nyílt az ipargyakorlás
1784
Kölber testvérek budapesti kocsigyárának alapítása
Egy kocsi árfelosztása
Ahol vékonyabb volt a famunka és több a vasalás: 1/3 bognár – 2/3 kovács.
Híres kerékgyártó és kocsigyártó központok
Duna–Tisza köze
Tiszántúl
Ismert kocsiváltozatok
Céhes mérföldkövek
Kerekes — legkorábbi írott adat a mesterségre (oklevél)
Kerékgyártó — első oklevelek tanúsága
Bognár — bajor-osztrák Wagner szó átvétele (w→b hanghelyettesítéssel)
Mátyás király Buda–Bécs postaútja Kocs községen halad át
A „kocsi" szó első hiteles írott előfordulása
Céhrendszer megszűnése — a mesterség szabaddá válik
Bognár · Kerekes · Kerékgyártó
A kerekes és kerékgyártó ősi, magyar tövű elnevezések — a szekérterminológia legrégibb rétege honfoglalás előtti, török, mongol és iráni kulturális kapcsolatokra utal.
A bognár szó a 15. század elején honosodott meg a bajor-osztrák Wagner szó nyomán — a német hatás a szerszámnevekben máig kimutatható.
Táji elnevezések: Erdélyben a közelmúltig kerekes, az Alföldön (a bognár mellett) kerékgyártó volt az általánosabb megnevezés.
A szekér részneveiben máig élnek a finnugor tövű szavak (kerék, oldal, derék) és a honfoglalás előtti török örökség (tengely, szárny).